Kávéházi történetek 10. – Az Elysée sorsa a háborúban és a szocializmusban

Az Elysée a második világháború viszontagságait is túlélte, az államosítás után azonban Szófia étteremként működtették. 2015-től pedig ismét Elysée.

Vészkorszak, háború

Az elegáns környék lakóit a háború megtizedelte. A nagy számú zsidó lakosság egy része, külföldre menekült, sokakat elhurcoltak. A tér kávéházai, amíg lehetett, tovább működtek, sőt zenét, műsort is szolgáltattak. Alfonzó, a híres művész az Országházban lépett fel.

Egy idős kori interjúban így emlékszik a németek bevonulásának másnapjára:
„− 1944. március 20-án sopánkodott nekem az Országház kávéház főnöke, hogy »baj van gyerekek, bejöttek a németek, és estére le van foglalva az egész lokál, valami SS katonatisztekből álló bandának«. »Na és? – kérdeztem –, mi a baj ebben?« »Hát Józsikám, a Lugossy Gyuri zsidó, te zsidó vagy, a dobosunk zsidó.« »De hát nem hittanórára jönnek ezek, öregem, hanem a lokálba! – mondom neki – majd segítünk rajta!« Drága Beamter Bubi vibrafonozott, Rátkai Marci lánya énekelt, egy óra alatt összecsaptunk egy műsort, ami úgy kezdődött, hogy én elénekeltem – németül természetesen – egy első világháborús német nótát. A németek fölálltak, aztán leültek, és ment a »csaklizás«, csináltunk, amit akartunk. Drága feleségem csak ült mellettem riadtan. Aztán meghívtak az SS-tisztek, leültem közéjük és ittunk rendesen. Én minden ötödik sörnél – azt mesélte később a feleségem – fölálltam és azt mondtam: »Kammeraden, ich bin ein jud!« Előtte láttak bohóckodni, hülyéskedni, úgy röhögtek, hogy azt el se tudod hinni.
– Eszükbe se jutott, hogy ez igaz.
– Nem, nem. A feleségem nem röhögött, de ők nagyon.”

Az Elysée tulajdonosai, a Fried testvérek időközben Gordonra magyarosították a nevüket, de persze ez se volt elég: legalább látszólag ki kellett lépniük az üzletből. A hivatalos céges híreket közlő Központi Értesítő 1946. szeptember 5-i számában ez olvasható: „… Gordon Géza és Gordon Sándor igazgatósági tagok ebbeli minősége és alapszabályszerű cégjegyzési jogosultsága bejegyeztetett. − Masirevics György és báró Piret Bihain Gyula igazgatósági tagok ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetett. (2474.) (CXXXVII. kötet, 136. lap.) (1946−36.)”

Ez „magyarra fordítva” azt jelenti, hogy két megbízható ismerős, barát színleg a nevére vette a kávéházat, majd amikor a helyzet rendeződött, visszaadták az eredeti tulajdonosoknak. Sok ilyen „stróman” szerepel a régi cégjegyzékekben: gyakran egy keresztény főpincér, pincér vállalta ezt a szerepet, hogy munkaadóját és a saját állását is megmentse.

 Elysée 2015

Átmeneti béke

Az Elysée kávéház berendezésében, bútoraiban az ostrom alatt nem esett nagy kár, mert a Szociáldemokrata Párt 1946 januárjában a Népszavában hirdeti zenés műsoros estjét:
„Az éhező fővárosi gyermekek támogatására a Szociáldemokrata Párt budapesti nőszervező bizottságának V. ker. csoportja január 26-án. szombaton este 8 órakor az Elysée-kávéház helyiségében (V., Kossuth Lajos tér 13.) műsoros estet rendez. Fellépnek: Básthy Lajos. Fellegi Teri. Fodor János. Halmay Imre, Ladomerszky Margit, Lantos Olivér, Mészáros Ági, Neményi Lili, Orosz Júlia, Szemere Vera, Tolnay Klári, Várkonyi Zoltán.”

Egy másik hirdetésből tudjuk, hogy azon az őszön Radics Béla jazz-zenekara játszott, Vadas Zsuzsa szerint pedig még a villamoskalauz is számon tartotta, hogy ő ott lép fel: „az Elysée kávéház mellett ment el a villamos, és a kalauz mindig bemondta, hogy itt énekel Vadas Zsuzsa. Akkor még nem volt ennyire prostituált ez a pálya. Színház után beültek az emberek vacsorázni, zenét hallgatni. Éjszaka is életszagú volt a város.”
De aki a környékbeliek közül sikerrel bujkálta végig, élte túl a vészkorszakot, annak is csak néhány rövid éve volt örülni, mert a koalíciós évek bizakodó hangulata hamar vészjóslóvá alakult: kinek mije maradt, azt elvették (bérházat, gyárat, üzletet, lakást…), ő maga pedig örülhetett, ha csak kitelepítették valami alföldi pusztára, és nem internálták vagy börtönözték be mint „a nép ellenségét”. Itt már nem számított a „faji”, vallási hovatartozás, csak a vagyon: akinek volt, az ment a levesbe.

Elysée 2015

A szocializmus útja Szófiába vezet

Az Elysée kávéházban már 1947 őszén, majd 1948 januárjában, áprilisában és októberében, végül 1949 márciusában „üzemi pártnapokat” tartottak. Ennek az évnek a végére a tér minden kávéházát államosították, egy részük megszűnt másik részük pedig funkciót váltott.

Az Élysée a nemzetközi munkásmozgalom nagyobb dicsőségére ekkortól Szófia étteremként szolgálta − elsősorban − a turistacsoportokat. 1967-ben Szörényi Béla belsőépítész tervei alapján átépítették. Nem fűződnek hozzá jelentősebb nevek vagy események (bár biztosan lejártak ide ebédelni a házban működő Európa Könyvkiadó szerzői és szerkesztői).

Az Országház kávéház is étteremmé alakult, ahol még 1957-ben is minden este van zene és tánc, a konyha is népszerű. Hogy miért lett belőle végül házasságkötő terem, majd a Magyar Televízió „üzemi étterme”, hogy hosszú halódás után Parlament café néven néhány évre kinyisson, majd újra bezárjon…?

Az Elysée Budapest legújabb kávéház-bisztrója, amely az újragondolt magyar és a francia stílusú bisztrókonyha ötvözéséből született. Gondosan elkészített kávékkal, meleg enteriőrrel, franciás bájjal, folyamatosan változó ebédmenüvel, gourmet á la carte fogásokkal és széles borkínálattal várják a vendégeket a hét minden napján.

Az Elysée újranyitásában Saly Noémi, irodalom- és Budapest történész is aktívan részt vett. Neki köszönhető az összesen 13 „Kossuth téri kávéházi történet”, mely a tér legendás kávéházainak történetét mutatja be.